Hápika vendégségbe jön
Bóbitás kiskacsa úszkál a tóban,
Majd hirtelen elmerül a mocsárban.
Feléje siklik hápogva a mamája,
Tudatja, hogy vendég jön vacsorára.
Bóbitás kiskacsa a hírnek megörült,
Kis idő múltán boldogan megperdült.
Kihívom versenyezni Hápikát, ha bátor,
Összemérhetjük tudásunkat majd háton.
Bóbitás kiskacsa egész nap készül,
Ösztönzi magát, így sokat le is ül.
Csőrével többször megigazítja tollát,
Vizsgálódva kémleli a napnyugtát.
Bóbitás kiskacsa neszre lett figyelmes,
Megérkezett Hápika a kis szemfüles.
Örömükben szárnyukat teljesen kitárták,
Hogy találkozásukat így is nyugtázzák.
Bóbitás kiskacsa Hápikát hivogatja,
A tóhoz, ahol Őket a mókázás várja.
Lett is vidám lubickolás, nagy lárma,
Tartott, amig sötétség borult a tájra.
A versenyzők boldogan tértek nyugovára,
Álom azonban lassan jött a szempilláikra.
Annyi élményük volt a találkozásukról,
Mint fénylő kis csillag néz le az égboltról.